Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 28 találat lapozás: 1-28

Névmutató: Szántó György

2001. március 1.

Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör legutóbbi ülésén Puskel Péter újságíró Szántó Györgyről és aradi kapcsolatairól tartott előadást. Szabó György Aradon szerkesztette irodalomtörténeti jelentőségű művelődési szemléjét, a Periszkopot /öt számából négy Nagyváradon látott napvilágot, csak az utolsót adták ki Aradon/ és húsznál több regényt írt. Szántó György 28 évesen, szinte teljesen vakon költözött Aradra. A műépítésznek készülő fiatalember végül a festészet és grafika mellett döntött. Betegsége miatt le kellett mondania a képzőművészetről. Cikkeit, regényeit feleségének mondta tollba. Szántó György később Budapestre költözött. /Tóth Árpád Irodalmi Kör. Szántó György és Arad. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 1./

2001. június 12.

1997-ben visszakapták Sztánán anyai nagyapja, Szentimrei Jenő házát és körülbelül másfél hektár telket, tájékoztatott Szabó Zsolt, akkor döntöttek úgy, hogy létrehozzák a Szentimrei Alapítványt, amely a kalotaszegi, azon belül pedig a sztánai szellemiséget, hagyományt ápolja. A ház közvetlenül a Varjúvár mellett van, és szintén Kós Károly tervezte. Szentimreiék Kós Károllyal közösen adták ki a Kaláka Kalendáriumot az 1925-ös esztendőre. Ez egy könyvritkaság, mindössze 250 példányban jelent meg. Ennek az újrakiadása volt az alapítvány első jelentkezése, ezt mutatták be 1998-ban. Szeretnék legalább részben visszaszerezni valamilyen módon Sztánának mint kulturális központnak a régi fényét. A kolozsvári egyetemről az újságíró szakos diákokkal is rendszeresen kijárnak Sztánára, mert nemcsak Szentimreiről, Kósról híres e település, hanem ellátogatott ide Benedek Elek, Kosztolányi Dezső, Szántó György, sőt járt itt Márton Áron püspök is. Szerveztünk már három egyhetes tábort is. /Megismertetni Kalotaszeg szépségeit. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 12./

2001. szeptember 15.

Lugoson bemutatták Schwager Tobias lugosi helytörténész - ny. karmester, zongorista és zeneszerző - A lugosi zsidóság című román nyelvű kötetét. A könyv foglalkozik az iskola, a zsinagóga, a temető, a kereskedelem és gazdaság, tudomány, kultúra, művészetek, sport, stb. témakörökkel, közli a lugosi zsidó személyiségek rövid életrajzát. Többek között megemlítette Teller Edét, aki anyai nagyszüleinél vakációzott az első világháború előtt, a Neumann orvoscsaládot, Szántó György írót, Mikes Marcellt és Kurtág György (Lugoson született) zeneszerzőt. Jelenleg 37 zsidó él városban, Romániában is összesen csak 15 ezren vannak. /Király Zoltán: A lugosi zsidóság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./

2002. május 29.

Első alkalommal rendezte meg a magyartanárok pedagógiai köre Aradon, a Jelen Házban a megyei prózamondók versenyét. Szántó Györgyről, a két világháború közötti időszakban hosszú ideig Aradon élt regényíróról, a Periszkop avantgárd folyóirat szerkesztőjéről nevezték el a versenyt. A verseny második részében a zsűri elnöke, Meleg Vilmos színművész lépett a pódiumra Csokonai Vitéz Mihály költeményeiből válogatott Vitéz Mihály ébresztése című összeállítással. /Puskel Péter: Szántó György megyei prózamondó verseny. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 29./

2002. július 29.

Júl. 27-én tartották az aradi magyar sajtó napját. Immár második alkalommal emlékeztek meg a város közel másfél évszázados magyar sajtóhagyományairól. Jámbor Gyula, a Nyugati Jelen főszerkesztője kiemelte, hogy a szerkesztőség új épületének létrejöttében nagy szerepe volt Böszörményi Zoltán támogatásának. A sajtónapon jelen volt a Románia Magyar Újságíró Szervezet (MÚRE) igazgató tanácsa. Puskel Péter, a művelődési rovat vezetője szólt az aradi sajtó hagyományairól. Kiosztották a Simándi Böszörményi Zoltán országos riportverseny díjait. Csép Sándor, a MÚRE elnöke elmondta, hogy idén a különdíjakat az aradi szellemi élet egykori jeles személyiségeihez (Ficzay Dénes, Franyó Zoltán, Jávor Pál, Spectator, Kuncz Aladár, Szántó György, Tóth Árpád, Znorovszky Attila), illetve a Nyugati Jelen nevéhez kötötték. Délután a magyar riportírás két kimagasló személyisége, a székelyföldi származású Beke György és a kisiratosi gyökerű Sarusi Mihály mutatta be legújabb kötetét. /Puskel Péter: Szép ünnepe az újságírásnak. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 29./

2002. december 12.

Nem sikerült tartós folyóiratot meghonosítani Aradon se az avantgárdot hirdető Franyó Zoltánnak, se Szántó Györgynek, majd Fekete Tivadarnak, csupán a katolikus szemleként szerény elképzelésekkel induló Vasárnap állta ki az idő próbáját, ámbár visszhangja alig lépte túl a megye határait. Azután a 90-es évek második felében egy alapítvány ismét megkísérelte a "lehetetlent". 1997 decemberében elindította a Szövétnek folyóiratot. A kiadvány missziót vállalt, mert a fogyatkozó aradi magyarságnak szüksége van a napilap mellett egy évente hatszor megjelenő kulturális szemlére. A Szövétnek most ötéves, a jubileumot az átlagosnál is tartalmasabb decemberi számmal, illetve egy igényes naptárral "ünnepelte" meg. Aradnak van immár hagyományt ápoló és teremtő magyar középiskolája, öt megyét átfogó napilapja és hatodik évébe lépő kulturális szemléje. Vannak még Aradon civil szervezetek és szárnyát bontogató, a régiót is felvállaló anyanyelvű színház is. Nyílt titok, alakulóban van a nyugati országrész kisebbségi tollforgatóinak irodalmi munkásságát felvállaló kiadó is. /Puskel Péter: Ha megdőlnek a mítoszok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 12./

2003. július 11.

Az Irodalmi Társaságok Szövetsége (ITÁSZ) vándorgyűlését Aradon tartja júl. 17-20-a között. Az ITÁSZ létrehozásának ötlete (egy olyan szervezeté, amely összefogja a különböző irodalmi egyesületeket, társaságokat) 1992-ben született meg Budapesten, az első közgyűlést 1993-ban tartották Kaposvárott, azóta számos város szolgált a vándorgyűlés helyszínéül, de nem csak Magyarországon, hanem Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és a Vajdaságban is, hiszen az egész Kárpát-medencében működnek ITÁSZ-tagszervezetek. Az ITÁSZ-nak jelenleg több mint ötven tagszervezete van, elnöke Medvigy Endre irodalomtörténész, ügyvezető elnöke Turcsány Péter költő. Pávai Gyula, az ITÁSZ alelnöke, az aradi Kölcsey Egyesület elnöke elmondta: a vándorgyűlés júl. 18-án kezdődik a minorita kultúrházban. A megnyitó után tudományos-irodalomtörténeti előadások következnek. Az elsőt Egyed Emese egyetemi tanár tartja, őt követi dr. Kovách Géza, aki Arad településtörténetéről beszél; Pávai Gyula az aradi irodalom kezdeteiről, Ujj János Arad sajtótörténetéről tart előadást. Délután Pomogáts Béla tart előadást Szántó Györgyről és a Periszkop folyóiratról. /Karácsonyi Zsolt: Irodalmi társaságok találkozója. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 11./

2004. november 11.

Ujj János Aradi irodalmi lapok című kötete megcáfolja azt a hiedelmet, hogy Aradon nem volt irodalmi élet. A városban a XIX. század végén és a XX. század első felében induló irodalmi próbálkozások többsége rendre megbukott. Csupán egy-két folyóirat ért meg több évfolyamot, közöttük a 22 éven át folyamatosan megjelenő Vasárnap kivételnek tekinthető. Tiszavirág-életű volt Franyó Zoltán próbálkozása a Geniusokkal, Szántó György irodalomtörténeti jelentőségű, mégis zátonyra futó Periszkopja. Ujj János tanulmánykötetbe szerkesztette erre vonatkozó kutatásait. Az olvasó csak “egy cseppet kap a tengerből”, jegyezte meg a szerző, a város 170 éves sajtómúltjának gazdagságára és árnyaltságára utalva. A könyv másik érdeme a Kölcsey Egyesület gondozásában megjelentetett Havi Szemle teljes repertóriumának összeállítása. Hasznos kézikönyv Ujj Jánosnak az Alma Mater kiadásában megjelentetett könyve. /Puskel Péter: Magvas tanulmány az aradi irodalmi lapokról. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./

2004. november 23.

Kányádi Sándor Kossuth-díjas író, költő, műfordító kapta az idei Maecenas-díjat nov. 22-én Budapesten. Maradandó költői életművéért, mély humánumáért, az összmagyarság nemzettudatának erősítéséért, az örök és egyetemes emberi értékek melletti példamutató elkötelezettségéért ítélték Kányádi Sándornak a díjat. Az elismerés átadásakor Kányádi Sándort Szántó György Tibor, a Maecenas Kiadó igazgatója, a Maecenas-díj Bizottság titkára köszöntötte. A díjátadás után a Kaláka együttes megzenésített Kányádi-verseket adott elő. Kányádi Sándort /sz. Nagygalambfalva, 1929/ 1993-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 2000-ben a Közép-európai Irodalmi és Kulturális Társaság (CET) millenniumi különdíját, 2002-ben a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíját nyerte el, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át. /Kányádi Sándor kapta az idei Maecenas-díjat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

2005. május 24.

Aradon május 26-án mutatják be az 1997-ben újraindított Fecskés-könyvek sorozatának tizenkettedik darabját. Ficzay Dénes halálának huszadik évfordulójára kiadták a nagy aradológus, Arad helytörténésze munkáinak egy részét: Válogatott írások /Aradi Kölcsey Egyesület, Arad/ alcíme Séták, rejtélyek, utcanevek és mások. Ficzay Dénes sétáit néhány irodalomtörténeti írás tarkítja Szántó Györgyről, Franyó Zoltánról, Horváth Imréről, Salamon Ernőről, és megemlékezés a nagy akvarellistáról, Pataky Sándorról. A rejtélyek Ficzay Dénes híres, Rejtélyek a történelemből sorozata, ami a hetvenes években a helyi magyar napilapban jelent meg. Kiadatlan, s eddig ismeretlen írás volt Az aradi utcanevek változásai, ami jól dokumentált, a kutatóknak, érdeklődőknek sok hasznos ismeretet nyújtó utcanév-történet. Befejezetlen, de 1975-ig tükrözi a valóságot. Az összeállításba bekerültek Ficzay Dénes nyelvőrködő írásai. Egy levélsorozat fejezi be a kötetet: a híresnek indult aradi író, Török Gyula diákkoráról hű képet nyújtó leveleket a kutató irodalomtörténész Ficzay találta meg. /Újabb Ficzay-könyv. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 24./

2006. május 20.

Május 19-én tartották meg Aradon a minorita kultúrházban a hagyományos Szántó György prózamondó versenyt, melyre több mint húsz Arad megyei magyar diák nevezett be. Az Arad Megyei Magyartanárok Pedagógiai Köre és a Gyöngyház Egyesület évente megszervez egy-egy irodalmi vetélkedőt, egyik évben a Tóth Árpád szavaló-, idén pedig a fent említett prózamondó versenyt. /Sólya R. Emília: A kisebbek szorgalmasabbak voltak. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 20./

2007. január 4.

Adamovits Sándor, a Kemény János Alapítvány elnöke, marosvásárhelyi újságíró újabb könyve A vécsi vár vendégei című, a Helikon íróközösségét bemutató könyve után A Helikoni nagyasszonyok című műve, ebben az írófeleségeknek állít emléket. Szántó György felesége elválaszthatatlan volt világtalan férjétől, és egy időben annyit olvasott fel neki, hogy hangszálgyulladást kapott. Gulácsi Irén Benedek Elekhez írott leveleiből kiderült, hogy Gulácsi reggelente magatehetetlen férjét kicipelte a nappaliba, fotelbe ültette, majd bement a szerkesztőségbe. Nappalra ápolónőt fogadott a lebénult férje mellé, de az éjszakai felvigyázást maga látta el. Marosi Zsófia, Molter Károly felesége férje hatalmas irodalmi levelezését gyűjtötte össze. Molter ugyanis leveleit előbb piszkozatban írta meg, s miután elkészült a levél letisztázott változata, a piszkozatot a szemétkosárba dobta. A piszkozatokat összegyűjtve – közel ötezer levelet – névsor szerint rendszerezte felesége. Adamovits megjelenés előtt álló újabb könyve: A négybástyás irodalmi székesegyház. A Kemény János Alapítvány negyedévenként Marosvásárhelyen irodalmi estet szervez. /Jánossy Alíz: Írók, feleségek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./

2007. október 20.

Hagyománya van Erdélyben az önéletrajzi fogantatású memoárirodalomnak. A Mikes Kelemen Törökországi leveleivel mindjárt európai színvonalon jelentkező magyar próza kiemelkedő előzményei a fejedelem kori emlékírók vallomásos művei. Bethlen Miklós, Kemény János fejedelem, Cserei Mihály, Bethlen Kata, Apor Péter, Misztótfalusi Kis Miklós dokumentumértékű írásai azonban csak a kezdetét jelzik az önéletrajzi visszaemlékezéseknek. Rettegi György, Deák Farkas, Jósika Miklós, Barabás Miklós, Teleki Sándor, Koós Ferenc, Tolnai Lajos – meg mások – emlékezései után a közelmúlt nem egy ilyen prózaváltozata született, például Kuncz Aladár, Szántó György, Szentimrei Jenő, Bartalis János, Kemény János báró, Méliusz József, Kacsó Sándor, Szemlér Ferenc, Nagy István könyvei. Nyírő József önéletrajzi regényei külön fejezetet jelentenek. Az Isten igájában című könyve 1930-ban jelent meg először Kolozsváron az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában, legutóbb pedig Budapesten, a Kairosz Kiadónál látott napvilágot, az Arénába űzve cím alatti önéletrajzi vallomások kötetében. (Szerkesztette és a kitűnően tájékoztató előszót Medvigy Endre írta.) Németh László nagy elismeréssel fogadta a regényt, Benedek Marcell szintén, de szót ejtett a kompozíció gyöngeségéről. Cs. Nagy Ibolya 1999-ben írt tanulmányában a legsikerültebb Nyírő-regénynek nevezte az Isten igájábant. Nyírő ekkor még nem gondolta, hogy majd elkövetkeznek a hontalanság évei, mikor is hazátlanná vált magyar íróként, kényszerű kivetettségben kell tengetnie mindennapjait, majd emigránsként halt meg Spanyolországban, 1953-ban. Életének ebben a szakaszában írta meg önéletrajzi könyveit, az Íme, az emberek!-et és a Zöld csillagot: „az otthontalanság szomorú dokumentumait” – ahogyan Cs. Nagy Ibolya mondta. Két önéletrajzi regény az emigrációról. Magyarországon is, Erdélyben is hosszú évtizedeken hozzáférhetetlen volt Nyírő József munkái. Nyírőnek a Mi az igazság Erdély esetében? című nemzetpolitikai tanulmányát Amerikában, Clevelandben adta ki annak idején (1952-ben) a Katolikus Magyarok Vasárnapja, a közelmúltig hírét sem hallhattuk ennek a röpiratnak, írta Nagy Pál, melyet szerzője a nyugati világ közvéleményének tájékoztatására készített. Nyírő József a távolban is minden idegszálával, gondolatával az otthoni világhoz kötődött. Pomogáts Béla írta az Isten igájában 1990-es kiadásának előszavában: „Nem egyszerűen író, hanem erdélyi író, aki népének, közelebbről a székely népnek a történelmi sorsát kívánta megörökíteni. Ez a szándék jelölte ki azt az utat, amelyet bejárt, s ha irodalmunkat a nemzeti élet krónikásának is tekintjük, méghozzá olyan krónikásnak, amely a magyar világ változatairól ad képet, elkészíti ennek a világnak a kulturális térképét, akkor kétségtelen, hogy – Tamási Áron mellett – Nyírő József volt az, aki maradandó képekben mutatta be a székely nép életét, történetét, hagyományait, észjárását és lelkiségét. ” Szülőfalujában, Székelyzsomborban 2004. július 18-án felavatták Nyírő mellszobrát. Megtörtént az ő „szellemi” hazatérése”. A budapesti Kairosz Kiadó 1997-ben éppen A zöld csillaggal indított sorozatot, s emellett Erdélyben, Csíkszeredában a Pallas- Akadémiánál látnak napvilágot Nyírő írásai. A Kairosznál előkészületben van Nyírő József kiadatlan elbeszéléseinek kötete és Medvigy Endre Nyírő-monográfiája. /Nagy Pál: Az emlékező Nyírő József. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

2008. január 5.

„Ötvenötön voltak, ma már csak ketten élnek a két világháború között megalakult marosvécsi Helikon írói parlament tagjai közül, ő Nagyenyeden, Wass Albert az AEÁ-beli Floridában. Itthon, a szülőföldön csak ő maradt” – írta Adamovits Sándor 1996-ban az akkor 90 éves Vita Zsigmondról. Véletlen egybeesés, hogy a helikonista névsor utolsó két tagjára (Vita, Wass) egyszerre emlékeznek. Az elsőre halálának tizedik évfordulóján, utóbbira születésének centenáriumán. Adamovits Sándor kisdiák korában Nagyenyeden szinte minden reggel találkozott Vita Zsigmonddal a Bethlen utcában, a kollégiumba menet vagy jövet. Vita Zsigmond /Nagyenyed, 1906. jan. 16. - Kolozsvár, 1998. jan. 1./ diákja volt a Bethlen Kollégiumnak, majd a kolozsvári egyetem bölcsészeti fakultásának francia-magyar szakos hallgatója lett. Párizsi és grenoble-i tanulmányai után visszatér Enyedre, tanárnak. Vita Zsigmond mindvégig otthon maradt abban a városban, amely abban az időben egy kicsit azonos volt az erdélyi magyar művelődéssel. Recenziók, kritikák kerülnek ki tolla alól Balázs Ferencről, Kuncz Aladárról, Szántó Györgyről, Szemlér Ferencről, Tompa Lászlóról. Írásai a Pásztortűzben, az Ellenzékben és más lapokban jelentek meg. Legfontosabb írásait kötetbe gyűjtötte. Említést érdemel a Tudománnyal és cselekedettel című összeállítása. Az 1944-es rendszerváltás után minden indoklás nélkül megszüntették tanári állását és a könyvtárba helyezték. Megszülettek könyvei: Jókai Erdélyben, Áprily Lajos, az ember és költő, Művelődés és népszolgálat. Könyveit többször kellett átírnia, mert a cenzúra hol törlést, hol bővítést kért. /Adamovits Sándor: Tíz éve hunyt el Vita Zsigmond. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./

2008. november 8.

Sokan nem tudják, milyen gazdag és változatos az Aradon megjelent újságok, folyóiratok palettája. Mindmáig nem sikerült pontos számukat megállapítani és egy minden próbát kiálló bibliográfiát összeállítani, noha több kísérlet is történt az elmúlt évtizedekben. Készített lajstromot a Ficzay Dénes, Arad egyik legjobb ismerője, de összeírása csak a ’60-as évekig terjedt ki; összeírta a könyvtárban lévő sajtókiadványokat a megyei könyvár bibliográfusa, hogy azután kiderüljön, Aradon sincs meg minden, ami a városban látott napvilágot. Puskel Péter a budapesti Országos Széchényi Könyvtár bibliográfiáját átböngészte, de ebből is kimaradt néhány cím. Aradon, akárcsak a partiumi és erdélyi nagyvárosok többségében, voltak hosszú életű, tekintélyes lapok, mint például az 55 évig folyamatosan megjelenő Aradi Közlöny, kora egyik legmegbízhatóbbnak tartott napilapja, az igen jól szerkesztett Alföld, az Arad és Vidéke vagy a két világháború között bátran politizáló Erdélyi Hírlap (Aradi Hírlap, Hírlap), illetve a folyóiratok közül a két évtizedig talpon maradó Vasárnap, és voltak tiszavirág-életű kiadványok is. Franyó Zoltán szerkesztette az 1920-as évek elején a Geniust, majd Új Geniust, Szántó György revümagazinja volt a Periszkop. Ennek mindössze öt száma látott napvilágot, ennek ellenére az avantgárd hazai úttörőjeként az irodalom- és a sajtótörténetben egyaránt fontos szerepet tölt be. Hamar megszűnt a fasizmus veszélyét a leghamarabb felismerő folyóirat, a Hang is. Az Arader Kundschaftsblatt a legelső aradi lap, illetve magyar változata, az 1840-ben megjelentetett Aradi Hirdető. Szerkesztőjük, Schwester Ferenc a német nyelvű kiadás bevételéből tartotta el a Hirdetőt, mely beszámolt az 1848. év aradi eseményekről. A szabadságharc utolsó heteiben, 1849 júliusában jelent meg Aradon a Közlöny, a szabadságharc kormányának hivatalos lapja. Három számot adtak ki belőle a városban. Kuriózum a munkássajtó kategóriába sorolható Közjólét (1891. április–június). Ugyancsak rövid életű volt az Aradi Kis Újság (1908), az Aradi Esti Újság (1910), Aradi napló (1910). Egy nyáron át jelent meg A nap (1929). Aradi élclapok voltak: Vidám Náczi (1877–78), későbbi az Aradi Figaró, s a két világháború között a Füles Bagoly. 1944 szeptemberében három lapszámot élt meg Aradi Híradó napilap. A városba bevonuló honvéd lövészezred parancsára adatta ki az ideiglenes polgármester, és jobbára hivatalos közleményeket, az alkalmi városparancsnok utasításait tartalmazta. /Puskel Péter: Eltűnt lapok nyomában. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

2011. szeptember 23.

Irodalmi Jelen-évforduló a Fészekben
Tíz év múlt – tíz év Jelen
A főszerkesztői ígéret nem szállt el a semmibe: az ötéves születésnapon Böszörményi Zoltán azzal búcsúzott: a tizediken újra együtt, itt. És így lett. A Fészek Művészklub színházterme egykori és jelenlegi szerzőkkel, munkatársakkal, barátokkal telt meg.
Az Irodalmi Jelen egy napilap, a Nyugati Jelen „fiatalabb testvéreként” született tíz évvel ezelőtt, s a kezdeti szakaszban Hudy Árpádot, a folyóirat jelenlegi olvasószerkesztőjét kérte meg Böszörményi Zoltán a lap ügyeinek dirigálására, mielőtt ő maga vette át ezt a feladatkört – emlékezett vissza a főszerkesztő köszöntőjében az első lépésekre, de a múltra, az elődökre is. „Irodalomtörténetünk során két alkalommal indult irodalmi lap Aradon. Ez a múlt században, a két világháború között történt. Az első a Franyó Zoltán szerkesztésében 1924-ben megjelent havilap, a Genius, majd utóda, az 1925-ben három alkalommal kiadott Új Genius. Ezt követte a Szántó György szerkesztette Periszkop, mely 1925-ben négy, 1926-ban pedig egyetlen számot élt meg. Időben, legalábbis,az Irodalmi Jelen minden eddigi statisztikát megdöntött. Az eljövendő generációk majd megállapítják, volt-e, s ha igen, milyen szerepe a magyar irodalomban.”
A tízéves születésnap fordulópontot is hozott a folyóirat életében: online változata mellett újra megjelenik nyomtatásban is: a szeptemberi lapszámot a meghívottak magukhoz is vehették a Fészek Művészklubba érkezve.
Miután megköszönte minden volt és jelenlegi munkatársnak a közreműködést, Böszörményi Zoltán egy tréfás, közismert anekdotával írta le a magyar irodalom jelenlegi helyzetét, amelyben a folyóirat-szerkesztés, az irodalom maga az abszurdum: kicsit olyan, mint amikor a bolond úgy jut az orvosa által elé tett feladvány végeredményére, hogy kivonja egymásból a másik két bolond eredményét: a 27-ből a csütörtököt, s lesz belőle kilenc. A kortárs magyar irodalomban „(…) nem történik semmi. Azaz mégis történik. Csend van. Vihar előtti csend” – összegezte keményen, mégis humorral a főszerkesztő, de hogy mindjárt cáfolata is szülessen a szavainak, a színpad a verseké és a prózáé lett, ahol az elhangzó szövegek meg is történtek – a Radikális Szabadidőszínház előadásában.
A műveket Boldog Zoltán, Weiner Sennyey Tibor, valamint a színtársulat rendezője, Formanek Csaba válogatta az elmúlt évek során az Irodalmi Jelenben megjelent versekből és prózákból. A társulat néhány tagja már ismerős lehetett korábbról, A nagy eretnek című kötet bemutatójáról; az akkori „kamarazenakar” azonban most kibővült, és „szimfonikus” hangzásban szólaltatta meg a költők-írók műveit. Formanekék előadásai valóban zenei hatásúak: hol valós hangszeres támogatással csendülnek fel a művek, hol az ének és a próza közös mezsgyéjén játszva nyúlnak vissza a líra ősi hangzásának gyökereihez, és alkotnak a hangokból versengő-harmonizáló-felelgető „szókórust”.
Az életre keltett művek között volt monológszerű életkép (Boldog Zoltán: Balsors, ahogy szirmot tép), zenében újjászülető líra (Jónás Tamás: Vendetta), katartikus pillanat (Faludy György: Fehér egerek), kacagtatóan dramatizált vallomás (Jász Attila: Tíz tétova tanács egy Szerkesztőtől), klasszikussá lett kortárs (Kányádi Sándor: Fekete-piros Havas Judit előadóművész tolmácsolásában), vagy élő versfolyó (Tóth Krisztina: Hangok folyója). És megszólaltak még Böszörményi Zoltán, Jancsó Noémi, Papp Attila Zsolt, Szálinger Balázs, Tóth Erzsébet, Vasadi Péter, Weiner Sennyey Tibor, Zalán Tibor sorai – a megszokotthoz képest radikálisan másként, a Radikálisoktól.
Az étteremben két meglepetés is hozzájárult a születésnap fénypontjához: Csernik Szende mesemondó Sepsiszentgyörgyről védjeggyé lett kalapjában, bábokkal, jelmezekkel, s nem utolsó sorban végtelen kásahegy-imitációval felszerelkezve szórakoztatta az egybegyűlteket, akiket „be is fogott” egy kis szereplésre (bár ebben inkább a jelenlévő hivatásos színészek voltak aktívabbak). Szende hangja korántsem szende: mikrofon nélkül is vígan bekiabálta az egész termet, és nem feledkezett el mesemondó kolléganőjének, Hargitai Ildikónak a megemlítéséről sem, aki csak azért nem szórakoztatta pajzán meséivel a közönséget, mert azt legfeljebb éjjel 11 után tehette volna. Mint a rövid szünetben elmesélték, Csernik Szendére még a Művészetek Völgyében bukkant rá Boldog Zoltán, s a közös pálinkázásuknak köszönhettük, hogy Szende immár vendég lehetett a születésnapon.
Hasonló, szintén Völgy-béli szerencsés találkozás eredménye volt a MeloDisztik együttes koncertje is az ünnepség záróakkordjaként: Szabó Krisztina és Turchányi Dániel duója francia és magyar sanzonokkal adta meg a hangulatot az asztalok körüli beszélgetéshez. Az előtérben szivar- és cigarettafüst illata keveredett, az étteremben vörösbor mellett folyt a szó, a háttérben Edit Piaf-dalok szóltak, az Irodalmi Jelen pedig elmúlt tízéves, végleg átlépve nem csak az irodalmi, de az emberi lépték szerinti zsenge kort is, egy még érettebb, felnőttebb évtizedet kezdve meg.
Laik Eszter. Nyugati Jelen (Arad)

2012. november 14.

Az aradi magyar sajtó kiemelkedő egyéniségeire emlékezve
Köszönet azoknak, akik halhatatlanná tették a várost
Arad – A Magyar Nyelv Napján, november 13-án, kedden 17 órától Az aradi magyar sajtó kiemelkedő egyéniségei címmel tartott előadást Puskel Péter a Jelen Ház nagytermében. Mielőtt tömör betekintést nyerhettünk az aradi magyar sajtó történetébe, történelmébe, Bognár Levente alpolgármester üdvözölte a részvevőket.
„Nagy örömmel vagyok partner ennek a rendezvénynek a létrejöttében, ugyanis nem mindegy, hogy mit tudunk múltunkról, jelenünkről. A jövő generációja arra épül/épít, amit valaki mindig a jelenben megír, ami majd idővel múlttá válik. Köszönet és elismerés illeti azokat, akik írásaikkal halhatatlanná tették a várost, a magyar nyelvet, a kultúrát Aradon.”
Puskel Péter beszélt az első világháború előtti aradi sajtó történetéről, megemlítve a három korabeli rangos lapot – Alföld, Arad és Vidéke, Aradi Közlöny –, melyeknek olyan neves munkatársai voltak, mint: Tiszti Lajos, Iványi Ödön, Reviczky Gyula, Gárdonyi Géza, Stauber József. Szóba került a Függetlenség néven megjelent lap, melyhez dr. Krenner Miklós egyik legjelesebb erdélyi publicista neve is fűződik. Az 1917-ben alapított Aradi Hírlap 1923-tól Erdélyi Hírlap néven jelent meg, majd 1936-tól megszűnéséig (1940) Hírlapra változtatták nevét. E napilap kapcsán említésre került Károly Sándor és Franyó Zoltán neve. Utóbbi létrehozta a romániai magyar avantgárd-törekvések kibontakozásában jelentős szerepet játszó Genius, majd az Új Genius folyóiratot. Ha már folyóirat, akkor Periszkop, mely a romániai magyar avantgárd első magyar irodalmi és művészeti szemléje és Szántó György szerkesztésében jelent meg Aradon 1925–26-ban.
Idő hiányában nem került felsorolásra minden kiemelkedő sajtóegyéniség, akiknek neve valamilyen módon Aradhoz kötődik.
Az előadás után a Jelen kávézóba vonultak a részvevők, ahol a sajtó nagyjainak emléket állító kiállítást nézhették meg. A kiállítás anyaga Olasz Pálnak köszönhető, aki a két világháború között az aradi Városi Színház egyik legismertebb színésze volt. Barátairól – és nem csak – előszeretettel készített karikatúrákat, mondhatni szerencsére, hiszen másként nem rendelkeznénk az egykori aradi magyar sajtó kiemelkedő egyéniségeinek portréival.
A Jelen kávézóban Puskel Péter mesélt még a kiállított fotókon lévő egyéniségekről, akiket előző előadásán nem említett: Pilisi Géza, Olosz Lajos, dr. Vörös László, Farkas Ferenc Frigyes stb.
A kiállítás – akárcsak a megemlékező előadás – Arad Municípium Polgármesteri Hivatalának támogatásával jött létre, és megtekinthető november 13.–december 13. között a Jelen kávézóban.
Nyugati Jelen (Arad)

2013. január 18.

Szövétnek, a kis aradi csoda
„Jó lenne egy kulturális folyóirat? Hát legyen!”
Kedden az estébe nyúló délutánon ünnepi rendezvényt tartott az Alma Mater Alapítvány a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében: a Szövétnek 15. évfordulójáról emlékeztek meg mindazok, akik szeretettel és féltő gondoskodással szerkesztik, írják, olvassák és terjesztik a Szövétneket.
A szép és bensőséges ünnepség vége felé a lap jelenlegi szerkesztője feltette a régebben egyszer már neki szegezett kérdést: lesz-e újabb 15 esztendő? A válasza akkor is, most is az volt: attól függ, meddig lesz még olyan gárda, amelyik igényli. A mai fiatalok inkább az egeret mozgatják a számítógép előtt, s a keddi rendezvényen sem voltak (a tévé munkatársain, az egyik előadón, meg az iskola néhány tanárán kívül) ötven év alattiak.
De ezzel már kicsit a (bizonytalan) jövőbe szaladtunk, kedden pedig főleg a kezdetekről volt szó. Ujj János, aki 2006 óta szerkeszti a lapot, a történész pontosságával ugyan, de oldott és élvezetes stílusban elevenítette fel a Szövétnek indulását. Bevallotta: maga is szkeptikus volt az ötlet felmerülésekor, hisz 1997-ben az utolsó aradi kulturális lap, a Havi Szemle megszűnése óta ötven év telt el. Bár igaz, hogy a két világháború között Aradon nagyon sok kulturális folyóiratot kezdeményeztek. A Vasárnap 1918–1940 között élt, de megjelent közben a Szezon, Fekete Tivadar két kiadványa, a Fekete macska és A Hang, Franyó Zoltán Géniusza és Új Géniusza, Szántó György Periszkópja, a Havi Szemle – 1943 márciusa és ’44 augusztusa között Dél-Erdély egyetlen magyar nyelvű kulturális lapja. Aradon abban az időben – főleg helyi szerzőktől – 349 magyar könyvet adtak ki!
Ujj János végül, mintegy következtetésként, hozzátette: az alapítóknak volt igazuk.
Az ötlet Réhon József tanártól származott (kedden – szerencsére nem betegségből kifolyólag – nem lehetett jelen), aki megkereste az Alma Mater akkori elnökét, Éder Ottót azzal, hogy jó lenne egy kulturális folyóiratot indítani. Helyben nem volt válasz a merész ötletre, de egy hónap múlva, amikor a kezdeményező ismét rákérdezett, az elnök kérdéssel felelt: hát legyen? Legyen!, volt a határozott válasz.
És lőn.
Dr. Kovách Géza, akit diákok nemzedékei zártak szívükbe, a tőle várható módon és stílusban reagált „Jocó” ötletére: „már megint kitaláltál valami marhaságot!”. De természetesen teljes támogatásáról biztosította, és szavának állt, sőt, a cím (szövétnek: sötétbe világító pislákoló lángocska) is tőle származik. „Lehet még ebből fáklya is”, tette hozzá „Gazsi”. „Döntse el az olvasó, hogy mi lett” – mondta Ujj János.
A kezdetektől 2001-ig Réhon József szerkesztette a lapot, onnan 2006-ig Ilona János tanár, a mostani szerkesztő tőle vette át a stafétabotot. A szerkesztő beszédében nem tért ki rá, de mi elmondjuk: munkájáért senki – szerkesztő, cikkíró, terjesztő stb. – egyetlen fityinget sem kap, aki segít a kéthavi kiadvány megjelenésében, abszolút önzetlenül teszi. Az aradi magyarság érdekében, mondanám, ha nem félnék kicsit a nagy szavaktól. A kiadványt egyébként anyagilag az Alma Mater támogatja, amelyet főleg az iskola volt tanítványai segítenek.
A „kis aradi csoda” (Réhon József szavai) fennmaradt 15 éven keresztül, noha számos, nagy kulturális múlttal rendelkező erdélyi város (például Nagyvárad, Temesvár) próbálkozásai anyagiak híján hosszabb-rövidebb idő után csődöt mondottak.
Ujj János – miután megemlékezett a folyóirat munkatársairól – ismertetőjét azzal zárta: „Azt kívánom, hogy 15 év múlva álljon valaki itt, és a Szövétnek második 15 évéről beszéljen”.
Az összejövetel végén Nagy Etelka, az Alma Mater Alapítvány elnöke köszöntötte a folyóiratot, az est vendégeit.

Az ünnepi alkalomra két neves előadó is érkezett Aradra: dr. Ormos Pál professzor, az MTA Szegedi Biológiai Központjának igazgatója és az aradi származású dr. Krizbai István, az intézet főmunkatársa, nagyon érdekes (vetített képes) előadásokkal (Manipuláció a fénnyel, illetve Daganatos áttétek az agyban – megvéd-e a vér-agy gát?). Mindkét előadás iskolapéldája volt annak, hogyan lehet rendkívül bonyolult dolgokat közérthetően tálalni. Mindkét előadó többször közölt már a Szövétnekben (az ifj. Krizbai doktor már a második számban).
A legnagyobb meglepetést azonban a borosjenői Mészáros Dávid és Katalin házaspár szolgáltatta. Katalin 15 éves a Szövétnek feliratú hatalmas (finom) tortával kedveskedett a szülinapos folyóiratnak és a népes közönségnek, férje pedig saját készítésű (ugyancsak finom) boraival és pálinkájával.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad),

2013. október 10.

Beszélgetés Jankó Andrással, az Aradi Kölcsey Egyesület elnökével
Gazdag, színes programokat terveznek
Jankó András, az Aradi Kölcsey Egyesület elnöke a minoriták tiszteletére szervezett, könyvbemutatóval egybekötött előadáson a következő időszak programjairól beszélt, amelyeket a következő beszélgetésben próbálunk számba venni.
– Elnök úr, megkérném az Egyesület közeljövőben tervezett programjának a bővebb ismertetésére.
– Talán előbb érdemes lenne szólni a Havi Szemle utolsó, szeptember–októberi számáról, ami kissé bővebb terjedelemben, 56 oldalon jelent meg. Szerintem nem csak bővebb, hanem tartalmasabb, színesebb is, vagyis az Aradi Magyar Napokhoz méltó, ünnepi kivitelezésben látott napvilágot. A címlapon egy szép Hajós-képet, míg belül 26 író–költő írásait tartalmazza, akik közül 13 aradi.
Az aradiak közül Szabó Péter verse, Péterszabó Ilona és Erdélyi István prózája ragadta meg a figyelmemet. Szabó Péter majláthfalvi szívnek kedves verset írt, Péterszabó Ilona olyat, amit többször is el kellett olvasnom, hogy megértsem, tehát feladat elé állított. Erdélyi István olyan esetet ír le, amilyenről nem gondoltam volna, hogy ilyesmi is megesett Aradon. Az említettekkel párhuzamosan, az összes írást érdemes elolvasni. A Havi Szemle legutolsó számát azért említettem, mert tartalmazza Kozma Dezső és Pomogáts Béla egy-egy írását. Azokét, akik október és november folyamán a vendégeink lesznek.
Kozma Dezső, a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének a professzora, számos tanulmány és könyv, tankönyv szerzője. A mostani számban Madách Imréről, illetve a művéről, Az ember tragédiájáról írt tanulmányát közöljük. Ő október 15-én, jövő kedden 13 órakor a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében a diákoknak tart előadást Mikszáth Kálmánról, majd 18 órától ugyanott Gárdonyi Gézáról beszél. Tudni kell róla, hogy nagyon jó előadó, kiváló mesélő, és szívesen válaszol mindenfajta kérdésre.
Ha már itt tartunk, megemlítem a november 6-ai eseményt is, amelyen Serdült Benke Éva székelyföldi író Erdélyi bárka című könyvét mutatja be 18 órától Ujj János, szintén a Főgimnázium dísztermében. Folytatva a Havi Szemléről szóló beszámolót, a mostani számban közlünk egy Pomogáts Béla által jegyzett Weöres Sándorról szóló tanulmányt azon az apropón, hogy november 20-án, ugyancsak a Főgimnázium dísztermében 13 órától a diákoknak, míg 18 órától mindenkinek tart előadást Szántó Györgyről. Pomogáts Bélát, gondolom, nem kell különösebben bemutatni, rengeteg titulusa, tisztsége van. Közülük csak a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudomány Tanszékének igazgatóhelyettese, illetve az Anyanyelvi Konferencia elnöke címeket említem, de tagja a Román–Magyar Történész Bizottságnak, s eddig közel 60 könyvet irt.
– Könyvvel kapcsolatos programokon kívül más kulturális rendezvény szerepel-e a terveik között?
– Hogyne szerepelne, hiszen november 23-án egy regionális néptánc-találkozót szervezünk Aradon, vajdasági és anyaországi vendégekkel, december 14-én viszont adventi templomkórus találkozót szervezünk. A jelzettek azok, amelyeknek már összeállt a programjuk, de kidolgozás alatt lévő rendezvények is szerepelnek a terveink között. A napokban keresett meg telefonon a magyarországi Mentor Könyvkiadó azzal a kéréssel, hogy szerveznénk-e számukra egy bemutatóval, eladással egybekötött könyvkiállítást? Ugyancsak a napokban keresett meg egy, Olaszországból hazatért személy, aki kegytárgyak kiállításával foglalkozik. A közel 20, főként festményekből, szobrokból álló kiállítási anyagot is be szeretnénk mutatni. Mivel a sajtó jóvoltából egyre nagyobb közönség ismerkedik meg a munkánkkal, egyre többen keresnek meg programajánlattal. Senkit nem utasítunk vissza, mert az Egyesület vezetősége egyre változatosabb, gazdagabb közművelődési programokkal kívánja meglepni az aradi és a megyei magyarságot. Amint eddig is történt, minden eseményt idejében, bővebben népszerűsíteni kívánjuk.
– Köszönöm a tájékoztatót.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

2013. december 14.

Tizenegy helikoni
A múló év szép emlékei közt őrzöm az Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítvány november végi jubileumi estjét, amelyen jeles irodalomtörténészek, színészek és zenészek tizenegy helikonista író egyéniségét, életművét idézték fel a budapesti MOM Kulturális Központ zsúfolásig telt kupolatermében. Kerek évfordulók indokolták, hogy az Erdélyi Helikon 55 tagja közül rájuk essen a választás. Bánffy (Kisbán) Miklós 140, Kós Károly, Tompa László 130, Bartalis János, Bárd Oszkár, Endre Károly, Szántó György 120, Kemény János 110, Jékely Zoltán 100 esztendeje született, Nyirő József 60, Kovács László 50 éve hunyt el. Az ő írásaikból válogatta az előadásban is remeklő ünnepi műsor irodalmi anyagát Óss Enikő színművésznő.
Érzelemre, értelemre gazdagon ható, színes, színvonalas összeállításnak örülhetett a közönség, amelynek döntő hányadát erdélyi elszármazottak alkották. Igazán elevenbe találhatott náluk a Kiáltó szó. Az a jelképes, persze, hiszen ha bűvkörébe vonzott is minden jelenlevőt a széppróza, a legmeghatóbb pillanatokat mégiscsak a líra teremtette. Egyiket is, másikat is ihletett előadók – a már említett Óss Enikő és a Marosvásárhelyről áttelepült Buzogány Márta, illetve Pelsőczy László színművész – szólaltatták meg a Jánosi együttes (Jánosi András és Túri András) nyújtotta hangulatos zenei keretben. A helikonisták érdemeit, munkásságát a kor és a téma kiváló szakértői – Boka László, Elmer István és Pomogáts Béla – méltatták. Az irodalomtörténészek mellett színháztörténészt is hallhattunk, a szintén vásárhelyi kötődésű Medgyessy Éva az alapítvány Várvédő című irodalmi füzetét ajánlotta a résztvevők figyelmébe. És ahogy igazi összművészeti rendezvényhez illik, az estet kiállítás is gazdagította. Paulovics László festőművész nagyszerű olajkompozíciója és tucatnyi markáns íróportréja különleges vizuális ráadással tette teljesebbé a Kemény Endre által kezdeményezett emlékrendezvény kínálta élményt. Amint az alapítványi elnök hangsúlyozta, 2014-ben is igyekeznek hasonló jubileumi műsorokkal éltetni a két világháború közötti erdélyi magyar kultúra kiválóságainak az emlékét.
(nk)
Népújság (Marosvásárhely)

lapozás: 1-28